A szeptember 30-i Képviselő-testületi ülésen a város nonprofit gazdasági társaságai által fenntartott óvodák 2025/2026-os nevelési évről szóló beszámolói kerültek napirendre.
A Gyomaendrőd–Csárdaszállás–Hunya Kistérségi Óvoda és Bölcsőde ezen a napirendi ponton nem volt érintett, hiszen intézményünk fenntartója a Gyomaendrőd–Csárdaszállás–Hunya Többcélú Kistérségi Társulás. A napirend tárgyalása során azonban olyan képviselői - egyben a Kis Bálint Általános Iskola képviseletében is - vélemény hangzott el, amely szerint az általános iskola 2016 óta egyre nehezebben kezelhető, illetve kevésbé felkészült gyermekeket kap az óvodákból, ezért indokolt lenne az óvodák szakmai munkájának fokozottabb ellenőrzése, valamint annak vizsgálata, hogy milyen kompetenciákkal és képzettségekkel rendelkeznek az óvodapedagógusok.
Bár intézményünket név szerint nem említették, számunkra ezt a kijelentést nehéz úgy értelmezni, mintha nem érintené a Kistérségi Óvodát. Az érintett általános iskola első osztályaiba kerülő gyermekek mintegy 80 százaléka évről évre a mi intézményünkből érkezik. Éppen ezért kötelességemnek érzem, hogy tolmácsoljam nevelőtestületünk szakmai álláspontját, az elhangzottakkal kapcsolatos aggályait és mindazokat a tapasztalatokat, amelyek a gyermekek fejlődését, az óvodai nevelés eredményességét és az iskolaérettség összetett kérdését a mindennapi munkánk során meghatározzák. Nem azért, hogy vitát gerjesszek, hanem azért, hogy a mi óvodáinkat választó szülők és a város közvéleménye egy ilyen súlyú kérdésben ne csupán egyetlen véleményt ismerjen meg.
A szakmai munkánk valódi értéke a mindennapi gyakorlatunkban mutatkozik meg. A Kistérségi Óvoda és Bölcsőde nevelőtestülete nem tart sem a szakmai ellenőrzéstől, sem attól, hogy munkáját megismerjék. Az elmúlt évtizedben az óvodák jogszabályban meghatározott szakmai ellenőrzése elsősorban a tanfelügyeleti rendszer keretében valósult meg. Ennek során jelentős hangsúlyt kapott az intézményi dokumentációk, tervek, szabályozók és a pedagógiai munka írásos nyomainak vizsgálata. Mindez fontos része a szakmai működés ellenőrzésének, ugyanakkor az óvodai nevelés valódi minősége nem ragadható meg kizárólag dokumentumok alapján.
Az óvoda ugyanis élő, folyamatosan változó pedagógiai tér. A mindennapi munka során az óvodapedagógusnak állandóan figyelnie kell a gyermekek aktuális érzelmi állapotára, terhelhetőségére, érdeklődésére, egyéni szükségleteire és a csoport egészének működésére. Éppen ez az óvodapedagógiai munka egyik legfontosabb szakmai értéke: a tudatos tervezés mellett az érzékeny jelenlét, a gyors reagálás, a rugalmasság és az a képesség, hogy a pedagógus minden helyzetben a gyermekek fejlődését, biztonságát és jóllétét tartsa szem előtt. Úgy gondoljuk, hogy mindennapi pedagógiai gyakorlatunk büszkén vállalható és bemutatható. Ha azonban az óvodai nevelés eredményességét szeretnénk vizsgálni, akkor azt szakmailag korrekt módon kell megtenni.
Nem elegendő kizárólag azt megnézni, milyen képességű gyermek érkezik szeptemberben az első osztályba. Azt is meg kell vizsgálni, hogy milyen fejlettségi állapotban érkezett ugyanez a gyermek hároméves korában az óvodába. És mindenekelőtt azt, hogy hová jutott el az óvodában eltöltött három-négy év alatt. Ez mutatja meg ugyanis az óvodapedagógiai munka valódi hozzáadott értékét.
A hatályos Óvodai nevelés országos alapprogramja is abból indul ki, hogy a gyermek fejlődését genetikai adottságai, az érés sajátos törvényszerűségei, valamint a környezeti és nevelési hatások együttesen alakítják. Az óvoda feladata, hogy minden gyermek számára biztosítsa a fejlődés lehetőségét, és segítsen abban, hogy önmagához képest a lehető legtöbbet fejlődjön.
A mai gyermek valóban más – de ennek okait együtt kell megértenünk.
A pedagógusok, a szülők és a gyermekekkel foglalkozó szakemberek egyaránt érzékelik, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben jelentősen megváltozott a kisgyermekek társadalmi és szociális környezete. Megváltoztak a családi élet körülményei, a szabadidős szokások, a gyermekek mozgáslehetőségei, kommunikációs tapasztalatai, alvási és napi rutinjai, és mindenekelőtt rendkívüli mértékben megnőtt a digitális eszközök jelenléte már egészen kisgyermekkorban is. Az óvoda ezekre a társadalmi változásokra nap mint nap reagál. De nem szabad úgy tenni, mintha minden, amit egy hatéves gyermek magával visz az iskolába, kizárólag az óvodai nevelés eredménye vagy hiányossága lenne.
Pedagógiai munkánk hozzáadott értéke
Gyermekeink olyan pedagógiai környezetben töltik mindennapjaikat, ahol a játék az elsődleges, de közben folyamatosan fejlődik beszédük, gondolkodásuk, mozgásuk, figyelmük, önállóságuk, érzelmi intelligenciájuk és szociális kompetenciájuk. Mesélünk, énekelünk, verselünk, táncolunk, alkotunk, mozgunk és felfedezzük a bennünket körülvevő világot. Néphagyományainkat őrizzük. Kiemelt szerepet kap a környezeti nevelés. Élményeket teremtünk. Kirándulunk, közösségi programokat szervezünk, kapcsolatot építünk a családokkal. Megtanítjuk a gyermekeket együtt játszani, egymásra figyelni, várni, szabályokat elfogadni, segítséget kérni, konfliktusokat megoldani és a közösség elfogadott tagjává válni. Mindeközben minden gyermek fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérjük.
Az óvodapedagógus kompetenciájának is vannak határai
Egy másik fontos szakmai kérdést is tisztázni szükséges. Óvodáinkban megfelelő végzettséggel rendelkező óvodapedagógusok végzik a gyermekek nevelését, akik magas szintű pedagógiai szaktudással rendelkeznek a 3–7 éves korosztály neveléséhez.
De az óvodapedagógus nem gyógypedagógus, nem gyermekpszichológus, nem logopédus, és nem orvos. Nem lehet tehát az óvodapedagógus szakmai hiányosságaként értelmezni azt, ha olyan problémával találkozik, amelynek diagnosztizálása vagy terápiája más szakma kompetenciájába tartozik. Az óvodapedagógus feladata ilyenkor éppen az, hogy felismerje a problémát, megfigyelje a gyermeket, dokumentálja a tapasztalatait, differenciáltan fejlesszen, együtt működjön a családdal, és jelezze, ha további szakember bevonása szükséges.
A BTMN- vagy SNI-státusz megállapítása nem az óvoda döntése. A szakértői vizsgálat és a szakértői vélemény elkészítése a pedagógiai szakszolgálati rendszer kompetenciája, amelynek eljárását külön jogszabály szabályozza. Az óvoda véleménye, dokumentációja és megfigyelése nagyon fontos része ennek a folyamatnak, de a diagnózist nem mi állítjuk fel.
A szakmai munka megítéléséhez komplex szemlélet szükséges. Az intézmény vezetőjeként nem azt kérem, hogy az óvodáink munkája legyen kritika nélkül elfogadva. Ellenkezőleg. Nézzük meg, milyen szakmai kompetenciákkal, gyakorlattal és tapasztalattal rendelkeznek pedagógusaink.
Ugyanakkor nézzük meg a fejlődési utat, a családdal történő együttműködést, a szakértői vizsgálatokhoz való hozzáférést, és azok diagnosztikai minőségét. Nézzük meg az óvoda és az iskola közötti szakmai kommunikációt. És csak ezek ismeretében vonjunk le következtetést egy nevelőtestület szakmai munkájáról.
Az óvoda és az iskola nem két egymással szemben álló intézmény. Ugyanannak a gyermeknek az életében követjük egymást. Az iskola tapasztalatai fontosak számunkra. Ha az első osztályban új vagy növekvő nehézségeket tapasztalnak, arról kölcsönös szakmai párbeszédet kell folytatnunk.
Intézményünk gazdag, élményközpontú, ugyanakkor tudatos és értékteremtő pedagógiai munkát végez. Nem tökéletességet állítunk magunkról. Azt azonban határozottan vállaljuk, hogy pedagógusaink és pedagógiai munkát segítő kollégáink tudásukkal, figyelmükkel és elkötelezettségükkel nap mint nap azért dolgoznak, hogy a hozzánk járó gyermekek a lehető legtöbbet fejlődjenek.
Büszkék vagyunk a nevelőtestületünkre, és mindenekelőtt büszkék vagyunk a hozzánk járó gyermekekre.
A gyermekek fejlődése közös felelősség. Ehhez család, óvoda, iskola, egészségügy és szakszolgálat egyaránt szükséges. Ha pedig valóban a gyermek érdeke az első, akkor nem egymást kell minősítenünk, hanem egymás tudására kell építenünk.
Intézményünk és fenntartónk egyaránt nyitott az őszinte, konstruktív szakmai párbeszédre. Meggyőződésünk, hogy ennek méltó és eredményes formája a személyes, kölcsönös tiszteleten alapuló vélemény- és tapasztalatcsere, olyan szakmai fórum keretében, ahol az óvoda–iskola átmenetben érintett valamennyi szakembernek lehetősége van saját tapasztalatai, észrevételei és javaslatai megfogalmazására. A gyermekek fejlődését érintő szakmai kérdések megvitatásának elsődleges terepe véleményünk szerint nem a nyilvánosság, hanem az érintett szakemberek közötti közvetlen, felelős és egymás munkáját tiszteletben tartó szakmai párbeszéd.
Kovács Péter Mihályné főigazgató
Gyomaendrőd–Csárdaszállás–Hunya
Kistérségi Óvoda és Bölcsőde
óvoda-iskola
