A beszoktatás általában két hetet vesz igénybe, ekkor a családdal szorosan együttműködve kezdjük meg a gyermek beilleszkedését a bölcsődei csoportba. Valamely közvetlen családtag jelenléte elengedhetetlen, biztonságot nyújt a gyermeknek, a kisgyermeknevelőnek viszont lehetőséget ad a szülő gyermek kapcsolat megfigyelésére, a vigasztalási technikák elsajátítására. A kisgyermeknevelő fokozatos közeledése a gyermek felé, megalapozza az érzelmi kötődés kialakulását, és biztonságos átmenetet biztosít a családi és a bölcsődei élet között.
A beszoktatás időszakát rugalmasan kezeljük, de előzetesen fontos a szülővel megbeszélni ennek a folyamatnak a jelentőségét. A sürgős munkába állás megrövidítheti ezt a két hetet, vagy a nehezen adaptálódó gyermek esetén kissé meghosszabbítható ez az időszak.
A szülővel történő fokozatos beszoktatás alapfeltételei:
- A bölcsődevezető és a kisgyermeknevelő korrekt tájékoztatással igyekezzen megteremteni a kölcsönös együttműködés feltételeit.
- A szülő lehetőség szerint fogadja el a szakemberek tanácsait, intézkedéseit.
- A beszoktatás időtartama és lefolyása során vegyük figyelembe a gyermek igényeit, alkalmazkodási képességét.
- A beszoktatás első hetében, úgy kell alakítani a gyermek és a szülő bölcsődében töltött idejét, hogy minél több gondozási műveletben vehessenek részt.
- A második héten lehetőleg már szülő nélkül maradjon a kisgyermek a csoportjában, és az időt úgy kell alakítani, hogy a saját kisgyermeknevelője végig jelen legyen és kialakíthassa a bizalmi kapcsolatot a gyermekkel.
- Az alvás a bölcsődében egy újabb megpróbáltatás a gyermek számára, ezt lehetőleg csak a harmadik héttől kíséreljük meg. Természetesen itt is a fokozatosság elve érvényesül.
- Célszerű beszoktatási tervet készíteni, és lehetőség szerint egy kisgyermeknevelő egyszerre csak egy kisgyermeket szoktasson be, hogy minél több időt tudjon vele tölteni.
- A beszoktatási idő alatt a szoros az együttműködés a családdal, figyelembe kell venni az otthoni szokásokat, segíteni kell a szakembernek a folyamatot.