„…utad szép és örök
a Tündér-fényű csillagok között.”
( Radnóti M.)
Nehéz múlt időben beszélni Rólad,…nehéz elfogadni, hogy ezentúl csak szívünkben élsz tovább,...de ott a végtelenségig…
Drága Margó! Margó óvó néni!
…Szívügyed volt a hivatásod. Minden gyermek felé kerested és meg is találtad a hozzá vezető utat. Szeretettel és kellő következetességgel nevelted, fejlesztetted őket. Mindig, mindent tudatosan csináltál és erős akarattal. Olyan igényes környezetet teremtettél magad körül, ahol jó volt gyereknek lenni. Ahová beköltözött a meleg, családias hangulat, ahol jól érezte magát gyerek és felnőtt egyaránt. Tele voltál ötletekkel és tenni akarással. Kreativitásod és fantáziád nem ismert határokat, amihez jó kézügyességed is megadatott. Mindig örömmel alkottál. Fogékony voltál az újra s rugalmasan alkalmaztad az újszerű módszereket. Egész pályád során az értéket, értékeset képviselted. Csak „tiszta forrásból merítettél”, amikor zenei vagy irodalmi anyagot választottál a gyerekeknek. Ilyen egy jó óvónő, s Te ilyen voltál…s ilyen maradsz emlékezetünkben…tanítómesterünk, igazi példaképünk, gyermekeink óvó nénije, jó kollégánk, barátunk! Soha nem felejtjük el az együtt töltött éveket. A közös élmények, a sok nevetés, a jó hangulatú beszélgetések, a gyerekekkel való foglalkozás öröme, örökre összekötnek bennünket…
Itt vagy még a mindennapjainkban: kézírásod egy-egy jegyzetben, egy vers hangulatában, egy mesehős személyében, egy öltésben az elszakadt plüssmackón, egy dallamban,amelyet mindig szívesen énekeltél….soha nem feledünk!
Margó óvó néni emlékére…
